A cseresznyeszezonban vagyunk, így megemlékezünk a gyümölcsfáinkról

Mára sajnos nem sok hírmondója maradt, de egykor nagy cseresznyetermő vidék volt Pilisvörösvár.

A Bécsi út valamint a Csobánkai utca mentén sorakoztak a cseresznyefák. Vesztüket sajnos az utak szélesítése okozta az 1960-as években.

A Kápolna utcában is szinte minden ház előtt cseresznyefák álltak, amikből mára csak 1-2 öreg fa maradt meg.

A cseresznyefákat bizonyos családok bérelték a szedésre az útfenntartóktól. Szentendrén kellett fizetni a cseresznye kilója alapján megállapított összeget.

Az egykori híres cseresznyefák a Bécsi út mentén.

A bérlők fiatalokat toboroztak, nagy létrákat, kosarakat és fa ládákat készítettek. Mivel kihúzható létra még nem volt, kötelekkel rögzítettek egymáshoz két létrát, így meghosszabbítva azt. A szedés egy speciális kendőbe vagy köténybe történt. Az úgynevezett „füves kendő” egy négyzet alakú vászonanyagból készült, négy sarkán kb. 1 méter hosszú rávarrott erős megkötővel. Ebben hordták a kikapált gazt, gyümölcsöt, krumplit haza a földekről, szőlőkertből. Ez a kendő előre kötve szolgált a gyümölcsszedésre. Így szabadon maradtak a kezek, amikre nagy szükség volt ilyen magasban a kapaszkodáshoz és a szedéshez. A magasan lévő ágakat hosszú vaskampókkal húzták le. A vasrúd

A Ziegler-féle cseresznyeszedés, a kosárban és kezekben jól látszik a ma már kuriózumnak számító fehér cseresznye.

mindkét végét visszahajlították, így az egyik kampós véggel az ágat tudták lehúzni, másikkal rögzíteni tudták egy lejjebb lévő ághoz vagy a létra fokához. Az eladásra szánt cseresznyét szárral kellett szedni, így tovább maradt tartós. Az apróbb, gyenge minőségű fajtákat nagy fakádakban cefrézték és pálinka készült belőlük. A korai vizes cseresznyétől a fehér cseresznyéig minden fajtának megvolt a termőideje, amikor árusítani is tudták. Szinte minden héten más fajta cseresznyét tudtak így a piacra vinni. Nem minden cseresznye volt tartós, volt amit szedés után egyből el kellett adni. Az egyik legelőkelőbb, legtartósabb a Germersdorfi óriás volt, ami a legdarabosabb fajta, ezért tudták a legtöbb pénzt elkérni.  Az asszonyok szőlőlevéllel bélelt kosarakba válogatták a cseresznyét, füves kendőbe kötve a hátukra vették, előre mellkasukhoz pedig kötöttek ellensúlyként egy másik kosarat. Nagy mennyiségnél lovaskocsira pakolták a kosarakat és úgy vitték be a piacokra. Sokaknak ez a kofáskodás hozta a konyhára a pénzt.

Kofaasszony cseresznyés kosarai.

Főbb cseresznyefajták:

Korai (vizes) cseresznye

János cseresznye

Szív (Germersdorfi óriás) cseresznye

Politúr cseresznye

Fekete  duránci cseresznye

Halyag (Töpörtyű) cseresznye

Fehér cseresznye

Május utolsó vasárnapján,a Magyar Hősök Emlékünnepén tisztelgünk a háborúban elhunyt hőseink előtt. Az idei városi rendezvény plakátján tekinthetjük meg ezt a fotót. A kép Geiselhardt Istvánt ábrázolja, aki eltűnt a háborúban. Spiegelberger Andrásné Gizi nénitől

Kincskeresés Pilisvörösváron

Kincskereső játékunk második állomásaként Vörösvár bányatavainak vízi világát ajánljuk.

Feladat:

Keressetek a tavak körül egy állatot és küldjétek el üzenetben fotóját a jelszóval együtt a Vörösvári Kultúr Facebook oldalára.

Jó kalandozást kívánunk!

A vörösvári bányatavak

A Rákóczi úton  a védetté nyilvánított fákkal beültetett Gesztenye , Budai Nagy Antal, Bányakápolna utcákat elhagyva érkezünk a Bányató utcához. Szemünk elé tűnik az öt tóból álló vízi világ, a Bányatavak. A belga érdekeltségű kőszénbányában a szén kitermelése 1940.  december 1-én megszűnt. A bányaaknák  eliszapolásához  a mai tavak területéről szállították a homokot. Ezen bányagödrök feltöltésével alakult ki az úgynevezett „ Schlamm” (iszap) becenevén „ slötyi”.

Kacsa-tó forrás:sunyverzum-WordPress.com

Az öt tó neve: Nagy tó ( Slötyi ), Kacsa- tó, Pálya- tó, Kornéli- tó, Cigány- tó.

A víz területe 13 hektár. A pilisvörösvári Horgász Egyesület kezelésébe tartoznak a tavak. A az egyesület 1957-ben alakult, jelenleg kis híján 500 tagjuk van. Évente kb. 240-260 mázsa halat vásárolnak, amelyeket a vízterületek mérete alapján osztanak el az öt tóban. Jellemzően pontyot, keszeget, csukát, süllőt, amurt, busát, szürke harcsát telepítenek. 

A vizes területek számos kétéltű fajnak nyújtanak szaporodó helyet. Gyakori nászidőszakban az erdei béka( Rana dalmatina) a mocsári és tavi béka ( R.arvalis, R.ridibunda). A farkos kétéltűeket a tarajos gőte ( Triturus vulgaris ) képviseli. A vizeken és a parton előfordul a vizisikló és a ritkább kockás sikló (Natrix metrix, N.tessellata) a partmenti gyepekben a fürge és a zöld gyík (Lacerta agilis, L.viridis).

Megemlítendő még néhány kérész és szitakötő faj a védett, a kisasszony szitakötő(Calapteryx virgo). A partmenti fák nyújtanak fészkelő helyet a függőcinegének(Remiz pendulinus). A vízhez kötődő madárfajok a fészkelési és táplálkozási szokások miatt megemlítendő a nádirigó ( Acrocephalus arundinaceus), foltos nádiposzáta ( A.schoenobaenus), jégmadár (Alcedo atthis).

A tavak fagymentes időszakában átmeneti telelő helyet nyújtanak a vöcsök és réce fajoknak, időnként a szürke gémnek ( Ardea cinerea), valamint a nagykócsagnak ( Casmerodius albus).

A partok és medrek környezetbarát kialakítása a vízi és vízparti életközösség fennmaradását kedvezően befolyásolhatná.

forrás: Pilisvörösvári Tanösvény

Reméljük valakinek sikerül megpillantania egyet a következő fajokból:

Erdei béka

Az ERDEI BÉKA közepes termetű, karcsú, feltűnően hosszú lábú béka. A nőstények jellemzően 6-8, a hímek 5-6 cm hosszúra nőnek meg. Orra sokkal hegyesebb, mint a gyepi békáé. Hosszú hátsó lábait előrehajtva a sarokízület jócskán az orr elé kerül.

erdei béka

Hátának színe világosbarna vagy drapp, rajta előfordulhatnak kisebb sötét foltok vagy márványozás. Dobhártyája a gyepi békáénál kisebb, és közelebb helyezkedik el a szemhez. Hátsó lábain többnyire jól kivehető a kb. 10 sötét keresztsáv. Hasoldala fehéres, néha kissé rózsaszínes vagy sárgás beütéssel, a gyepi békával szemben egyszínű. A hát és a has színe között fokozatos az átmenet, az oldalakra szintén a szürkésbarnás, esetleg halványsárgás árnyalatok jellemzők.

A fajról további információt talál az MME KHVSZ honlapján.

Mocsári teknős

A mocsári teknős (Emys orbicularis) a mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjába tartozó hüllőfajunk. Hazánkban ez az egyetlen őshonos teknősfaj.

Páncéljukat majd 70 darab bőreredetű csont alkotja, ezek alakítják ki a domború, háti részt, amit „carapaxnak”, és a hasi oldalt, amit „plastronnak” hívnak. A hímek plasztronja kissé homorú ívű, ami segíti abban őket, hogy párzáskor ne billegjenek annyira a nőstények hátpáncéljának tetején.

mocsári teknős – a Vadonleső oldal képe

Hátpáncéljuk valamint bőrük iszapszínű alapon sárgás pettyekkel, foltokkal tarkított. Minél idősebb példányokról van szó, annál több a színes folt rajtuk. A hímek szivárványhártyája vöröses- vagy narancsszínű, a nőstényeké fehér vagy sárga.

Hazánkban főként az alföldi tavakban, vagy kisebb, lassú áramlású holtágakban élnek, de több középhegységi, sűrűn benőtt erdei tó is megfelelő élőhelyet biztosít állományaiknak. Gyakran láthatóak amint a vízből kiálló fatönkökön, köveken csoportosan napoznak. Veszély esetén gyorsan a víz alá csobbannak és akár 15-20 perc elteltével bukkannak ismét a felszínre.

Október végén, november elején húzódnak el telelni az iszapba vagy a partmenti fövenybe. Ebben a téli, hibernált állapotban a szájuk és garatjuk nyálkahártyáján, illetve a végbélzacskók hajszálerein keresztül lélegeznek elsősorban.

A tavaszi időjárástól függően március végén, április elején ébrednek téli álmukból. Nemsokára, májusban párzanak; a nőstények június elején rakják le a fürjtojás méretű, puha héjú tojásokat a homokos parton ásott, 8–10 centiméter mély gödrökbe. A tojásokat a nap melege költi ki. A fiatalok szeptember elején, vagy ha túl hűvös volt a nyár, csak a következő tavasszal kelnek ki. Ilyenkor nem ritka, hogy a ragadozók (madarak, kisragadozó emlősök stb.) hada várja a víz felé szaporázó, még puha páncélú kis teknősöket.

Táplálékukat elsősorban a vízben szerzik és nem válogatósak. Egyaránt vadásznak a vízi rovarokra, puhatestűekre, de ügyes úszók révén gyakran kerül kisebb hal vagy éppen gőte és béka is a terítékre. Ha eléjük kerül, a dögöt sem vetik meg. A zsákmányukat éles csőrkáváik és erős, karmos lábaik segítségével aprítják fel.

További érdekességek a fajról:

https://xn--vadonles-8sb.hu/fajok/mocsari_teknos

Nádirigó

Elnevezése nem túl találó, hiszen a nádiposzáták családjába tartozik, nagyobb mérete miatt kapta a rigó nevet. A folyóparton állva könnyen megfigyelhetjük az amúgy is bizalmas madarat. Araszolva felkúszik a nád legtetejére, és onnan zengi hangos énekét.

nádirigó – NG.24.hu

A nádirigó fészke mesterműnek számít a madárvilágban. A víz felett általában hatvan centiméterre építi nádlevélből, fűszálakból, nádbugából, amelyet a nádszálak közé fon mesteri precizitással.
A kotló madár szinte észrevétlen marad, az amúgy is mély fészekből csak a csőre és farka vége látszik ki. Fontos, hogy stabil és mély legyen az építmény, mert a nádast erősen mozgató szélben a tojások kipottyannának a fészekből.

A fiókák két hét alatt kelnek ki, kezdetben a tojó gyakran melengeti az apróságokat, később mindkét szülő felváltva táplálja őket. Táplálékuk búvárpókok, szitakötő lárvák, vízi poloskák, különböző pókok, legyek, lepkehernyók, kabócák. A nádirigó fiókáira jellemző, hogy tíz napos koruk körül a fészek peremére csücsülnek, ilyenkor gyakran megesik, hogy egy hirtelen jött vihar a vízbe sodorja őket.  Képesek azonban apró szárnyaikkal csapkodva a vízen maradni majd a nádszálon ügyesen felkapaszkodnak a fészekhez. Hazánkban a kakukk leggyakrabban a nádirigó fészkébe rakja le tojásait.
A népi nevei a nagy nádiveréb, nádiveréb. A tojásainak a színe halványzöld-kékes alapon barnán-vörhenyesen szeplőzött. A telet Afrikában tölti.

Magyarországon védett madár a természetvédelmi értéke 25 000 forint.

a bejegyzés forrása:

https://ng.24.hu/termeszet/2020/05/09/a-nadirigok-is-elkezdtek-a-feszekepitest/

Tőkés réce

tőkés récék a Kacsa-tó partján

Tőkés récével szinte a világ minden táján találkozhatunk, de leginkább az északi félgömbön elterjedt. Kiváló alkalmazkodóképességű madár, mindenféle vizes élőhelyen előfordul. Jól alkalmazkodott az emberi jelenléthez, dísztavakon, öntözőrendszereknél is megjelenik. Költési időszakon kívül tengerparti területeken, folyótorkolatoknál és öblökben is megfigyelhető. Mindenevő, magvakat és vegetatív növényi részeket fogyaszt. Gerincteleneket, pl. rovarokat, puhatestűeket, kagylókat és gilisztákat is zsákmányol.

A madárról a Moza oldalán egészen különleges videót találhatnak:

https://www.mozaweb.hu/Extra-3D_modell-Tokes_rece-139755

Ajánljuk a Szebb Környezetünkért Egyesület bejegyzését:

KÉRJÜK NE ETESSÉTEK A VíZIMADARAKAT!

2020. novemberében madárinfluenza megjelenésének veszélye miatt az országos főállatorvos határozatban rendelte el a házi baromfik zártan tartását. A megelőzés hatékony módszere a fertőzésre gyanús madarakkal való érintkezés elkerülése. Kiemelten fontos, hogy a vadon élő madarak és a házi szárnyasok ne tudjanak érintkezni, valamint az, hogy a lakosság lehetőleg ne érintkezzen vadmadarakkal. 

A 2016/2017-es madárinfluenza-járvány kitörése óta ezzel összefüggésbe hozható emberi megbetegedés Európában eddig nem fordult elő, a vírus emberhez történő adaptálódásának kockázata alacsony. Azonban a kórokozó influenzavírus változékonysága miatt kialakulhat a vírusnak olyan változata, amely embereket is képes megbetegíteni.

A Madártani Intézet felhívása

Az adaptálódás alacsony kockázata ellenére is arra kérünk Benneteket, hogy lehetőleg ne érintkezzetek vadmadarakkal! Az adaptálódás olyan esetekben történhet meg, ha valaki folyamatosan nagy mennyiségben találkozik egy fertőzött madár testváladékával, ürülékével és a testváladékokkal érintkező emberben már van emberi influenza. A mindennapok során erre leginkább a vízimadarak teljesen felesleges és mindenekelőtt a madarakra veszélyes etetőhelyein kerülhet sor.

Az énekesmadarak téli madáretetése nem jelent veszélyt. Az etetőkre járó madárfajok jellemzően nem érintettek a madárinfluenzával. Érdemes azonban jobban figyelni a higiénés szabályok betartására, azaz alaposan mossunk kezet, ha madárürülékkel kontaktusba kerülünk, és időnként tisztítsuk le és fertőtlenítsük a madáretetőket, de ezen kívül nincsen más teendő. Ahogy az előzőekben is említettük a vízimadarak az elsődlegesen hordozók.

 Kérjük, hogy a vízimadarakat ne etessétek!

http://www.tegyvalamit.hu/bejegyzes/hirek-felhivasok/ne-etesd-a-vizimadarakat

Kincskeresés Pilisvörösváron

Kincskereső játékunk harmadik állomásaként Vörösvár érdekes természeti képződményét ajánljuk.

Feladat:

Fotózzátok le azt a virágot, amelyik a legjobban tetszik a sziklák körül, és küldjétek el a jelszóval együtt privát üzenetben a Vörösvári Kultúr Facebook oldalára!

Jó virágvadászatot!

A Lőcsei utcai hajó szikla

„A  „Hajó szikla”-nak nevezett terület  mint képződmény rendkívüli. A közelben lévő utcát erről nevezték el Szikla utcának. Aránylag sík területen három, a talajból kiemelkedő háromszög alakú dolomit szikla kúp látható,  amely süllyedő hajóra emlékeztet.

A dolomitbánya 1975-ben. forrás: fortepan

A legnagyobb dolomitbánya itt Pilisvörösvár határában található.

1908-ban tárták fel az ország legtisztább és legjobb minőségű dolomit lelőhelyét. Országos érc és Ásványbánya néven működött évtizedekig. A bányából a kőport csille vasúton vitték Pilisvörösvár vasútállomásra, és itt billentették vasúti vagonokba. Később az osztrák Terranova cég a bánya területén feldolgozót létesített. A dolomitot különböző szemcsefinomságúra őrlik, melyet a műanyag, festék, kozmetika és a gumi ipar használja fel.

A bányászott dolomitból  az építőipar nemesvakolatot állít elő.

Korábban a területen kőport bányásztak a helyi lakosok, ezért alakultak ki a gödrök. Ezt a kőport vitték a fővárosba hajdanán, és ezzel súrolták tisztára kormos lábosaikat a háziasszonyok. A felszín kopáros, néhol dolomit sziklagyepet találunk a törmelék talajon.

Megtalálható a területre jellemző karsztbokorerdő és több bokortársulás.

A távolban láthatók a Pilisvörösvári medencét körülölelő hegyek ,balról jobbra haladva, Zajnát hegyek: Vörös hegy 370 m, Fehér hegy 392 m, az Őr hegy 339m, a Cseresznyés hegy 351m, a Pilis hegy 756m, a Hosszú hegy 489m, a Ziribár hegy 410m, a Garancs hegy 289m,Kis-Kevély 481m és a Nagy-Kevély 534m magas hegyei.”

forrás: Pilisvörösvári Tanösvény

dolomitos kéreg
forrás: geomania.hu

„A Pilisvörösvár fölött, az Őr-hegy Ny-ÉNY-i lejtőjén régóta művelt kőfejtő triász korú, fehér, laza szemcsés (ún. „porló”) dolomitot, dolomitmurvát tár fel, melyet helyenként karsztdolinákba bemosódott kréta korú bauxitos agyag tarkít. Egyes helyeken tűzálló fehér agyag is előfordul. A kőzetek repedéseihez kapcsolódik a nem túl gazdag ásványtársulás. A porló dolomit kiváló vakolat-alapanyag, az építőipar nélkülözhetetlen terméke, ezért a bánya évtizedek óta sikeresen működik.”

forrás: geomania.hu

Érdekességek a dolomitról:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Dolomit

Pilisvörösvár természeti értékei
„A Zajnát-hegy (más néven Kopárok) (019/10, 019/11, 019/12, 032 hrsz) és Cseresznyés-erdő (038/1, 038/2, 038/3, 038/4 hrsz) természetvédelmi terület természeti értékei
1.1. A terület rövid jellemzése, a védelem alá helyezés indokai

A dolomit vegetációja igen nagy számú védett fajnak ad otthont, melyek között sok a reliktum jellegű, így a dolomitkúpok egész növényzetét is reliktum jellegűnek tartjuk. Mint ilyet, kiemelt törvényi – és tényleges – védelem illetné. A szomszédos Budai-hegységhez tartozó Szénás-hegycsoport ezt meg is kapta, igaz az itteni vegetáció jóval háborítatlanabb. Ugyanakkor a Zajnát-hegyek – jelenleg nagyrészt tönkretett, illetve leromlott – növénytakarója is rehabilitálható lenne kb. 50 év alatt, és ezt követően – Pilisvörösvár városnak büszkeségre okot adva – hasonló értéket képviselne, mint a Budai-hegység Európa Diplomás Szénás-hegycsoportja. A védett fajok nagy száma és jelentős egyedszámú – nem egy esetben a Szénás-hegycsoportban élőkét meghaladó nagyságú – populációi azonban addig is indokolják a terület védetté nyilvánítását, mint a védett fajok génbankját, génrezervátumát.

1.2. Növénytársulások

árlevelű len
forrás: wikipedia

Jelenleg a dolomitkopárok legnagyobb része fekete és erdeifenyővel van betelepítve, és a sziklagyepeknek csupán töredékes, rontott állományai maradtak meg, illetve regenerálódnak, többek között a leégett fenyvesek helyén. A fenyőállományok általában sűrűk, a gyepszintjük igen gyér. A sziklagyepek nem egy jellemző faja azonban kis egyedszámban, de jelen van túlélőként itt is, mint a lappangó sás (Carex humilis), deres csenkesz (Festuca pallens), magyar rozsnok (Bromus pannonicus), sziklai perje (Poa badensis), korongpár (Biscutella laevigata), a védett kövér daravirág (Draba lasiocarpa), henye boroszlán (Daphne cneorum), árlevelű len (Linum tenuifolium), sárga kövirózsa (Jovibarba globifera ssp. hirta), a fokozottan védett magyar gurgolya (Seseli leucospermum) és Szent István-szegfű (Dianthus plumarius ssp.regis-stephani), stb

ezüstaszott

A sziklagyepek igen gazdagok védett fajokban. A fentieken túl előfordul a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), sárga koronafürt (Coronilla coronata), hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. dolomitica), borzas vértő (Onosma visianii), ezüstaszott (Paronychia cephalotes), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), selymes boglárka (Ranunculus illyricus), hegyi árvalányhaj (Stipa pennata), kékes borkóró (Thalictrum minus ssp. pseudominus), tarka imola (Centaurea triumfetti ssp. aligera), gombos varjúköröm (Phyteuma orbiculare, nagy pacsirtafű (Polygala major), tarka kosbor (Orchis tridentata).

budai berkenye
forrás: europeana.eu

Az eredeti vegetációt – a kitett dolomitgerincek sziklagyepei mellett – bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek alkották (a mélyebb völgyekben, északias kitettségben, stb. értelemszerűen cseres-tölgyes, gyertyános-tölgyes fragmentumokkal). A fenyvesekben változó mennyiségben jelen vannak a molyhos-tölgyesek fajai is, főként a virágos kőris (Fraxinus ornus), néhol sajmeggy (Cerasus mahaleb), elvétve molyhos tölgy (Quercus pubescens), a védett budai berkenye (Sorbus semiincisa), valamint cserjék: sóskaborbolya (Berberis vulgaris), húsos som (Cornus mas), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), ostorménfa (Viburnum lantana), fagyal (Ligustrum vulgare), stb. Érdemes külön kiemelni a cserszömörce (Cotinus coggygria), a karsztbokorerdők egyik társulásalkotó fajának jelenlétét: több helyen jókora sarjtelepet alkotva tenyészik közvetlenül a dolomitgerincek északias áthajlásán. Ugyanígy az erdei gyepszint több jellemző faja is megtalálható több-kevesebb mennyiségben, mint a bajuszoskásafű (Piptatherum virescens), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), bablevelű varjúháj (Sedum maximum), a védett turbánliliom (Lilium martagon), a madárfészekkosbor (Neottia nidus-avis), kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), stb.

magyar szegfű
forrás: orszagalbum.hu

A meszes homok és a dolomit itt élő közös fajai közül való sok egyéb közt a magyar szegfű (Dianthus pontederae), a fényes sás (Carex liparicarpos), a naprózsa (Fumana procumbens), a mezei üröm (Artemisia campestris), a molyhos napvirág (Helianthemum ovatum), a karcsú fényperje (Koeleria cristata), a pusztai kutyatej (Euphorbia seguieriana), az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a pusztai ternye (Alyssum tortuosum), a homoki ibolya (Viola rupestris), a szibériai harangvirág (Campanula sibirica), a védett fajok közül a pedig az apró nőszirom (Iris pumila), a hangyabogáncs (Jurinea mollis ssp. dolomitica), a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans), a szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), a homoki szalmagyopár (Helichrysum arenarium), stb. Egymás közelségében jelenik meg két hasonló megjelenésű pázsitfűféle, a dolomiton élő deres csenkesz (Festuca pallens) és a homoki gyepek vezérnövénye a magyar csenkesz (Festuca pallens).

homoki árvalányhaj
forrás: orszagalbum.hu

A homokpusztai növények közül kiemelendő a védett homoki fátyolvirág (Gypsophila fastigiata ssp. arenaria), a homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica), a homoki kocsord (Peucedanum arenarium), a homoki imola (Centaurea arenaria ssp. tauscheri), a homoki vértő (Onosma pseudarenaria ssp. tuberculata), a kései szegfű (Dianthus serotinus), a fényes poloskamag (Corispermum nitidum).

Budai (Sadler) imola
forrás: termeszetbolond.hu

A többnyire kunkorgó árvalányhajas (Stipa capillata) zárt homoki gyepekben jellemző az élesmosófű (Chrysopogon gryllus), a zászlós csüdfű (Astragalus onobrychis), a pelyhes zabfű (Avenula pubescens), a rezgőpázsit (Briza media), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia), a buglyos zanót (Chamaecytisus austriacus), az aranyfürt (Aster linosyris), a citrom kocsord (Peucedanum oreoselinum), és itt él a védett Sadler-imola (Centaurea sadleriana), a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a selymes boglárka (Ranunculus illyricus), a pusztai meténg (Vinca herbacea), a kései pitypang (Taraxacum serotinum), valamint elvétve a kis holdruta (Botrychium lunaria).

Középhegységi jellegű, száraz, félszáraz és üde erdők – a dolomitvölgyek néhai, jelenleg tönkretett növényzetétől eltekintve – főként triász mészkő alapkőzeten, a Zajnát-­hegyektől északra, a Cseresnyés-hegy környékén fordulnak elő:

Cseres-tölgyes(L2a Cseres-kocsánytalan tölgyesek)
 Mészkedvelő tölgyes (L1 Mész- és melegkedvelő tölgyesek)
Gyertyános tölgyes (K2 Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek)
Bükkös (K5 Bükkösök)
Cseres és mészkedvelő tölgyesek zonális és extrazonális elhelyezkedésben, míg gyertyános-tölgyesek és bükkösök – a hegyek alacsony volta miatt – csak extrazonálisan, völgyekben, északias oldalakon alakultak ki.

gumós nadálytő
forrás: terra.hu

A cseres-tölgyesek zömmel Melica uniflora típusú, részben másodlagos állományok, és nincs ugyan bennük sok védett faj, európai léptékben mégis igen értékesek: a Habitat Directrive I. sz. mellékletében 91M0 kóddal szerepelnek a pannon cseres-tölgyesek, Natura 2000 jelölő társulásként. Szárazabb és üdébb állományrészeik egyaránt vannak, előbbiek gyepszintjében jellemző pl. a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a nagyvirágú méhfű (Melittis carpatica), a fürtös zanót (Lembotropis nigricans), a gumós nadálytő (Symphytum tuberosum), a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia), a fekete zászpa (Veratrum nigrum), a sárga gyűszűvirág (Digitalis grandiflora), utóbbiakban az indás ínfű (Ajuga reptans), az erdei varázslófű (Circaea lutetiana), a májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis), a göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica), az olocsán csillaghúr (Stellaria holostea), a fénytelen galaj (Galium schultesii), stb.

farkasölő sisakvirág
forrás: termeszetvedelem.hu

A gyertyános-tölgyesek (a Habitat Directrive I. sz. mellékletében 91G0 kóddal szerepelnek a pannon gyertyános-tölgyesek Natura 2000 jelölő társulásként) fajkészlete átlagos, említhetjük a gyepszintből a podagrafüvet (Aegopodium podagraria), az ujjas keltikét (Corydalis solida), a csalánlevelű harangvirágot (Campanula trachelium), a bükkös sást (Carex pilosa), a saláta boglárkát (Ficaria verna), a hagymás fogasírt (Dentaria bulbifera), a szagos mügét (Galium odoratum), a gombernyőt (Sanicula europaea), az orvosi tüdőfüvet (Pulmonaria officinalis), a széleslevelű és a sokvirágú salamonpecsétet (Polygonatum latifolium, P. multiflorum), a csodás ibolyát (Viola mirabilis), stb. Védett faj csak egy nőszőfű (Epipactis sp.) és a farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) került elő eddig.

Forrás: Pilisvörösvár város látnivalói

A területen készített növények fotója 2021.05.9-én:

korai kakukkfű

pusztai kutyatej

magyar szegfű

csabaíre vérfű

keserű pacsirtafű

osztrák pozdor

sárga kövirózsa

szürke napvirág

borsos varjúháj

ernyős sárma/madártej

magas gubóvirág

Csabaíre vérfű – egy legendás növény

A 16. sz.-ban feljegyzett monda szerint Csaba hun királyfi az atyja, Attila halála után kitört testvérharcban életben maradt katonáit a Chaba (Csaba) íre nevű csodás fűvel gyógyította. A csabaíre a mindenféle vérzést elállító Pimpinella saxifraga (földi tömjén). A növény hasonló tulajdonságáról a germán és szláv néphit is tud. A későbbi botanikai irodalomban a csabaíre valamelyik Sanguisorba (vérfejű fű) speciest is jelentette. A Pimpinellát (érfű) említik Chaba üröm néven is (1602), amely valószínűleg népetimológiai változat.  A fű gyógyító hatását Peretsenyi Nagy László „Léta magyar vitéz és Zamira” (1800) c. eposzában is megénekelte s a csabaírét Szent László füvével azonosította. A katonáit valamilyen fűvel gyógyító király gyakori alakja a középkori füves mondáknak, s valószínű, hogy ezek hatására alakult ki a csabaíre mondája. – Irodalom: Borbás Vince: Csaba irem (Magy. Nyelvőr, 1896); Sebestyén Gyula: A magyar honfoglalás mondái (I., Bp., 1904); Rapaics Raymund: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története (Bp., 1934).https://terebess.hu/tiszaorveny/vadon/csabaire.

Vigyázzunk együtt növényvilágunkra!

Védett és fokozottan védett növények listája:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gon_v%C3%A9dett_%C3%A9s_fokozottan_v%C3%A9dett_n%C3%B6v%C3%A9nyek_list%C3%A1ja

Kincskeresés Pilisvörösváron

Kincskereső játékunk első állomásaként Vörösvár valószínűleg legidősebb fáját ajánljuk.

Feladat:

Öleljétek meg a vén eperfát! Gyógyítsuk magunkat 2021 májusában! Küldjetek róla egy szelfit!

„Amikor átölelsz egy fát, először a lábujjaidat, majd a lábadat, a mellkasodat és végül a fejedet járja át a jóérzés. Ez egy csodálatos relaxációs élmény, aminek segítségével készen állhatunk az új kihívásokra.” – az izlandi Erdészeti Egyesület ajánlása

https://sokszinuvidek.24.hu/eletmod/2020/05/09/koronavirus-izland-oleles-emberek-fak/

Vén eperfa a Templom téren

Az eperfa a ’30-as évek környékén. forrás: Budapest Főváros Levéltára – fotótár.

„Vörösvárott van egy fehéreperfa-matuzsálem a katolikus templom mögött. Ha a Templom téren úgy állunk meg, hogy a templom a hátunk mögött van, úgy a ház baloldalra a kántorház felé esik. 1 méter magasan a fa 3 méter 50 cm. körméretű. Bár több ágát levágták már, még mindig jó állapotban van. Korát tekintve a II. József féle selyemhernyó-tenyésztési program matuzsálemi tanúja.” – Dr. Bókai Bátor cikkének részlete a Vörösvári Újság 1997.június-i számából.

Az eperfa 2013-ban lomb nélkül.forrás: www.kirandulasok.com

2014-ben a Szebb Környeztünkért Egyesület Az Év Fája versenyre nevezte a fát. A felterjesztés szövege:

A pilisvörösvári eperfa
Pilisvörösvár legöregebb fája egy eperfa, ami a németek Pilisvörösvárra történő letelepedésével, és a katolikus plébániatemplom építésével egyidős. A helyi hagyomány szerint a fát 311 éve a katolikus templom építésének megkezdésekor (1703) ültették.
A fa egy iskola és egy templom mellett áll. A helyiek már nem is emlékeznek rá, hogy mi okból ültették el generációkkal ezelőtt, de azt tudják, hogy több évszázada áll ott rendíthetetlenül. Minden más fa fölé magasodik és generációk nőttek fel dús lombkoronája alatt. Mára már kész fa-óriás lett: törzse olyan vastag, hogy még 3 felnőtt is kevés, hogy átölelje és oly magas, hogy nincs is párja. A vörösváriak megbecsülésük jeléül védetté nyilvánították és kerítéssel vették körül, hogy még unokáik is csodálkozással vegyes áhítattal figyeljék. Ráadásul ez a fa nem csak árnyékot ad nyáron, tavasszal és ősszel pedig védelmet nyújt a széllel és az esővel szemben, hanem még  finom termésével is megajándékozza a közösséget, lévén egy eperfáról, más néven szederfáról szó. Sok állat választotta lakhelyéül ezt a nem éppen mindennapi fát: a fán egyaránt élnek harkályok, és cinegék is. Az előző évtized közepéig egy macskabagoly család otthonaként is szolgált.
A fa az évszázadok során a pilisvörösvári élet szerves részévé vált, az iskolákban a rajzórák keretében szinte minden gyerek feladatul kapja a fa lerajzolását – az idei rajzokból néhányat mellékelünk is. Vörösváron az 1970-es években piac működött a fa körül. Szerdánként és péntekenként helyi kofák árulták saját termékeiket (pl.: tejfölt, túrót, virágot, mákot, savanyúságot stb.). A régi hagyományt megőrizvén a szőlősgazdák a mai napig ott árulják zamatos gyümölcseiket szeptemberben.
Az eperfát valószínűleg azért ültették, mert zsenge leveleit akkoriban a selyemhernyó tenyésztéséhez használták, tápláléknövényként nagy mennyiségben gyűjtötték. Ezen kedvező tulajdonságai miatt az országban sok helyen telepítették a XVIII. században. A falvak és tanyák udvarának elengedhetetlen kelléke volt a büszkén magasodó eperfa, mert ez a fa jól érzi magát a ház körül, meleg, védett helyen. A korabeli Magyarországon való elterjedését jól jelképezi, hogy amikor Arany János megénekelte a Családi kört, nem feledkezett meg az eperfáról sem, amely feketén bólintgatva terjeszti ki árnyékát a családi ház fölé.
Bizony ez a barátságos óriás sok játéknak és derűs pillanatnak lehetett tanúja az eddig eltelt 300 év alatt. Reméljük, még sokat fog látni és sokáig lesz lehetőségük az embereknek, hogy nézhessék és csodálhassák. Ezt az eperfát nem is annyira a kora, hanem az emberek fához  fűződő szép emlékei emelhették fel oda, ahol most van.

Az égig érő eperfa
(a mesét  és a verset a pilisvörösvári Vásár téri általános iskola 5. osztályos tanulói;

Koskócsák Luca és Kitti, Pávlicz Beáta és Hollódy Molli írták )

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy fa, aki az erdőben lakott. Az erdőben rengeteg barátja volt. Egy napon az erdőbe kirándulók érkeztek. Sátrukkal a fák mellé telepedtek le. Ezek az emberek mivel először sátoroztak az erdőben, nem tudták mit szabad és mit nem. Egy reggel az egyik ember éppen a szokásos reggeli cigarettáját szívta el. Miután elszívta a még égő cigarettáját eldobta a fák közé, de erre már nem nagyon figyelt, mert indultak vissza a városba. Rögvest miután kiértek az erdőből, a cigaretta miatt fellobbant a tűz. Minden fa elégett kivéve, a legfiatalabb eperfa. Ez az eperfa sikeresen megmenekült a tűz elől. A tűzoltók átültették az eperfát a Templom térre. Itt a többi fa nem akarta befogadni, mert nagyon magas volt. Ez a fiatal eperfa az első pár héten nagyon boldogtalan volt. Pár nap múlva egy kisfiú költözött a faluba, akinek szintén nem voltak barátai. Ez a kisfiú iskola után mindig a fa alatt írta a leckéjét. Tanulás után mindig felmászott a fára és az ott élő állatokban gyönyörködött. Nem telt el sok idő és a kisfiú összebarátkozott az eperfával. Ezt a barátságot életük végéig megőrizték.

Eperfa

Az Év Fája versenyen 2014-ben a 4-ik helyezést érte el.

Eperfa, eperfa
Mindig termő eperfa;
Télen-nyáron, éjjel-nappal
Billegeted kócos ágadat.
Ha szél fúj, nap süt, föld remeg,

Te csak állsz mereven.
Mézédes, zamatos epred
Mosolyra fakasztóan csüng le ágadról.
Ha megkóstolom,
Fekete lesz nyelvem tőle.
Epertől nehezedő ágadról
Veszek le tömérdek epret.
Eperfa, eperfa
Mindig termő eperfa!
Te adsz otthont,
Cinegéknek, harkályoknak.
Te vagy példaképe
sok ezer facsemetének és nekem!

Fotó a pályázati anyagból 2014.

Irodalomóra a 300 éves eperfa alatt
A 80-as évek elején a Templom téri általános iskola magyar irodalom és nyelvszakos tanára voltam. Két kisgyermek édesanyjaként mentem vissza tanítani, és tele voltam lelkesedéssel, a gyerekek iránti szeretettel, megértéssel, a szakma iránti alázattal. Amennyire csak tudtam, igyekeztem az óráimat feledhetetlenné tenni és élni a váratlan élmény emlékezetmegtartó erejével.
Egy májusi napon az első becsengetés előtt bekopogtam az idős igazgató úrhoz és engedélyt kértem, hogy az akkori 8. osztállyal elhagyjuk az iskola területét. Kicsit furcsállotta ugyan, de rábólintott, így történt, hogy az irodalomórát kint tartottuk az eperfa alatt.
Már nem tudom, mi volt a tananyag éppen, de azt igen, hogy felemlegettük Csokonai Vitéz Mihályt, aki Debrecenben, a Nagyerdőn tanítványaival együtt verselve, énekelve így tartotta az órákat.
A szokatlan helyszín, és a vastag törzsű, vén eperfa még a legvásottabb gyerekekre is nyugalmat parancsolt. Kellemes, élményteli órát töltöttünk a szabadban. Számomra felejthetetlen emlék, remélem, a diákjaim is szeretettel idézik fel néha!

Temesvári Anna

és egy pilisvörösvári pedagógus

Vörösvári tűzoltók elhelyezik a bagoly költőládát.

Lesz belőle “hős fa”?

A nemrég még dús lombú Templom téri vén eperfa 2014-ben 4. lett az Év fája országos versenyen. Ez a vihar által megtépázott mostani fa arra figyelmeztet minket, ha nem fogunk össze a jó ügyekért, fontos értékeket veszíthetünk el. Ha 2014-ben a fa megnyeri a versenyt, megvizsgálják és gyógyító kezelést kap, ugyanis ez az első helyezett jutalma. Ekkor csak negyedikek lettünk, és két év múlva, amikor egyesületünk, iskoláink tanárai, diákjai segítségével ismét benevezett a legszebb magyar fák versenyére, már csak a 7. helyet értük el. Pedig csak szavazni kellett volna, pár kattintás a sok között, amit nap mint nap amúgy is megteszel talán kevésbé fontos dolgokra. Már készültünk az újabb megmérettetésre, a bagoly költőládát is azért helyeztük el, hogy minél többen figyeljenek fel a fára.

Az eperfa a beavatkozás és sebkezelés után.

Aztán jött a szélvihar, és kiderült, hogy a fa súlyos beteg. Most reménykedünk, hogy életre kel, kizöldül, hogy kitehetjük újból a költőládát, megtelepszik rajta a macskabagoly…, és benevezhetjük legalább a „hős fa” címre.

További érdekességeket talál az eperfáról a Szebb Környezetünkért honlapján: http://www.tegyvalamit.hu

„Mivel a MI FÁNK a város történelmi központjában, a Templom téren áll, tanúja volt az őseinkkel megesett szinte minden örömteli és szomorú eseménynek. Sváb őseink ugyanis – jó katolikusok lévén – az újszülöttet rögtön keresztelni vitték, majd vasárnaponként misére. Kisvártatva eljött az elsőáldozás, majd a bérmálás ideje, melyet nemsokára követett az esküvő. Az eperfa mindezen örömteli dolgok

Az eperfa egy úrnapi körmenet alkalmával.

tanúja volt. De látta a könnyeket is a gyászolók arcán, amikor a szorgos munkában és hitben leélt élete végén eltemették azt, akit a Jóisten magához szólított.
Látta a hétköznapokat: a hajnali rorátékra igyekvő hívőket, a közelben lakó papokat, plébánosokat, kántorokat, ahogy sietnek nap, mint nap szolgálni az Urat.
És látta az ünnepeket is: az Úrnapi virágszőnyeg-készítők lelkes készülődését az ünnep hajnalán. Hallotta a fúvószenekar által kísért hívek diadalmas énekét a feltámadási körmenetek alkalmával: „Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat”.
Látta a közelében épült grófi kastélyt, a kastélyban élőket és a hozzájuk látogató nemeseket, intézőket, napszámosokat.” – felterjesztés az Év Fája címre 2014.Vörösvárért Közéleti Egyesülettől az Év Fája honlapjáról.

3 zenekar 3 kocsin reggel 8 órától fúvószenével köszöntötte Pilisvörösvár lakóit.
Die Adlersteiner zenekar- jókedvre derítő muzsika, sramli
Die Bergländer Buam zenekar- lelkes fiatalok, sváb zene
Die Spitzbuben zenekar- vidámság, sramli, polka, osztrák oberkrainer..

A fotó 1919-ben készült a május 1-i felvonulásról. Háttérben bal oldalon a Kelemen-féle vendéglő, amely a mai Művészetek Háza helyén állt. Kelemenék dr. Hóman Bálint kultuszminiszter anyai nagyszülei voltak. Az épület az 554-es telken állt L alakban. Rövidebb oldala

Földünk az egyetlen hely, ahol élhetünk. Legelemibb érdekünk, hogy vigyázzunk szülő bolygónkra, a saját és az elkövetkező generációk érdekében. A Föld napja mozgalom egyik jelmondata:

 „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”

„Múltunk a jelenben, egy nap népviseletben” címmel Hrágyel Dóra pedagógus 2015-ben magánkezdeményezést indított a legnagyobb közösségi oldalon, miszerint április 24-e – a sok világnap között – legyen a népviselet napja.

2015 óta

Óriás húsvéti tojás készült Vörösváron a Varázskő Kft. jóvoltából, lelkes gyerekek és a Művészetek Háza segítségével, az önkormányzat és helyi vállalkozások támogatásával. A tojást április 1-jén adták át, és egész húsvét idején díszítette a várost.